Kirándulások Alghero környékén
Alghero városában is sok látnivaló akad, de szerencsére a környéken – Szardínia északnyugati részén – is sok kirándulásra alkalmas hely van. Bosa, Stintino és Argentiera, hogy csak néhány úti célt említsünk. Bosa egy hangulatos és nyugalmas vidéki kisváros, míg Stintino környékét csodálatos tengerpartja – La Pelosa – érdemes felkeresni. Argentiera pedig egy szellemváros – egykor ezüstöt bányásztak itt. Akit érdekelnek a nurági civilizáció emlékei, azok pedig látogassanak el Nuraghe di Palmavera és Anghelu Ruju régészeti lelőhelyekre.
Most pedig nézzük csak, hogy hová érdemes kirándulni Alghero környékén:
Bosa: 2005-ig Bosa volt az egyetlen jelentős város a Nuoro megye rövid nyugati partján. 40 km-re található Algherotól délre, de az ide vezető út persze elég kacskaringós, mint egész Szardínia szigetén, ezért hosszabb menetidővel számoljunk. Algheroból Bosába két út vezet, az egyik az SP292-es Villanova Monteleone-n keresztül, a másik az SP49-es, ami a tengerparti út. Az első út a hegyeken keresztül halad és fentről csodás kilátás nyílik Algherora.
A második még festőibb, mert egyik oldalon a hegyek, másik oldalon pedig a tenger határolja. Az út mentén számtalan jobbnál jobb strand található. 8 km-re délre Algherotól egy szuper strandba – La Speranza – botlunk. Bosa városától 5km-re északra pedig ha az út mellett leparkolunk, akkor felfedezhetünk pár félreeső, de nagyon helyes homokos öblöt.
Bosa városa a Temo partján fekszik, ami Szardínia egyetlen hajózható folyója. Kicsit félreeső hely – hegyek és a tenger veszi körül – pont emiatt kevesebb turista keresi fel. A város fölé magasodik a az 1112-ben épült Castello Malaspina, ami nem más, mint egy középkori erőd és egykor a befolyásos Malaspina család tulajdonában volt. Külső falai és tornyai még állnak, valamint egy templom – Nostra Signora di Regnos Altos – is látható, aminek falát nagyon szép katalán, 14. századi freskók díszítik.
Az erődtől délre, a folyó északi partján a híd mellett áll Bosa katedrálisa. A 15. században épült, de barokk jegyeket is magán visel. Belsejében pedig márványszobrok és 19. századi freskók láthatóak.
Bosa kikötője a Temo folyó torkolatánál található, egy széles, homokos strand is van itt, amelynek közelében hotelek, bárok és éttermek vannak.
Stintino: ez a kis szardíniai üdülőhely Algherotól 50km-re északra található, kb. 1 óra autóútra tőle. Capo Falcone 4km-re északra fekszik Stintinotól, ahol sok hotel és villa tarkítja a tájat. Ha elhagyjuk Capo Falconét és dél felé fordulunk, akkor meredek sziklák magasodnak 50 méterre a tenger fölé.
A települést több, mint 100 éve alapították és két kikötője – Porto Nuovo és Porto Vecchio – van. Ebből adódik, hogy a legtöbb stintinói étterem finom halételeket szolgál fel.
A sziklás félszigeten találjuk meg Szardínia legjobb strandjait, ezek közé tartozik La Pelosa, a várostól északra, nem messze Capo Falconétól. A part is szép homokos, a tenger sekély és nyugodt, szemben pedig a Piana-sziget látható. Mivel a strand nem túl nagy, ezért júliusban és augusztusban elég zsúfolt is lehet. Parkoló a stranddal szemben található, a parkolás ára 1 euró óránként.
1 km-re délre innen megtaláljuk a Le Saline nevű strandot, amely valaha sólepárló terület volt, amit a Santa Maria di Tergu papjai “üzemeltettek”. Egy spanyol bástya is megtalálható a parton, a sós lagúna pedig sok szép flamingót vonz.
A korábban már említett Piana és Asinara szigetére hajóval is eljuthatunk Stintinóból és néha La Pelosáról is. Piana szigetén egy magányos őrtorony áll, míg Asinara szigete megkapta a nemzeti park státuszt a 90-es évek vége fele. Különleges, védett növényei miatt csak kevesen látogathatják.
Argentiera
Stintino és Alghero között félúton fekszik ez az egykori szellemváros, ahol a római kor óta ezüstöt bányásztak. Szardínia egyik legvadabb partvidékén fekvő városban 1963-ban szüntették meg a bányászatot és azóta szinte lakatlanná vált. Úgy néz ki Argentiera, mintha egy hollywoodi film díszlete lenne. Van pár lakosa még és néhány étterem és bár is üzemel itt. Sokan felkeresik szép strandja miatt.
A bánya mögött levezethetünk egy nagy öbölhöz, ahol két szép szürke kavicsos strand van. Védett, nyugodt partszakasz ez, ahol a kristálytiszta vízben úszhatunk vagy akár snorkellingezhetünk is. Egy apró snack bár van a két strandon túl.
3 km-re a várostól, a kemping mögött, szintén van egy helyes kavicsos strand, amit felkereshetünk. Parkoló a kemping mellett található, de van itt egy étterem-pizzéria is.
Nuraghe di Palmavera: Szardínia egyik legnagyobb és legfontosabb nurági régészeti lelőhelye a Fertiliából Porto Conte felé vezető út mellett, 10 km-re északra Algerotól. Egész évben nyitva áll a látogatók előtt.
Egy i.e. 14. században – középső rézkorban – épített palotai maradványai helyezkednek el középen és körülötte 50 kör alakú kunyhó. A palotának van egy központi tornya, egy ellipszis alakú bástyája és egy második tornya, e két utóbbit később építették hozzá.
Bejárata az épület méreteihez viszonyítva elég kicsi, ennek oka, hogy elsősorban védelmi szerepet töltött be. Belsejében egy folyosó a fő toronyba vezet, onnan pedig eljuthatunk a második emeletre és a teraszokra.
A kunyhók lakóhelyek voltak, ez alól csak egy jelentett kivételt, a Capanna delle Riunioni, ami a palota bejáratával szemben van és nagyobb, mint a többi. A kutatások szerint ez az épület volt a vének tanácsának találkozóhelye is. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a fal körül egy kőpad látható, középen pedig egy trón, melynek eredetije Sassariban a Museo Sannában látható. Az eredeti homokkövet felváltotta az építkezésnél a mészkő. A településen az i.e. 800-700-ban egy szörnyű tűz pusztított.
A belépő 2 euró, de ha kombinált jegyet veszünk, akkor azzal meglátogathatjuk Anghelu Rujut is.
Anghelu Ruju
A pre-nurági temetkezőhely – Anghelu Ruju – az Alghero repülőtér mellett található, a Porto Torres út mellett. 1903-ban véletlenül fedezték fel a helyet, amikor egy helyi borászat megvásárolta a földterületet. A feltárási munkálatokat 1904-1908 között, 1936-ban, 1967-ben folytatták. Összesen 37 földalatti sírkamrát tártak fel, amelyet a késő neolitikum-kora rézkor átmeneti időszakában (i.e. 3300-2700 között) használtak, de a kutatások szerint i.e. 1500-ban is temetkeztek még itt.
A sírkamrákat folyosók és lépcsők kötik össze, a díszítést még a mai napig látjuk. Főleg bikafejes és gemometriai mintákat láthatunk. Az itt talált régészeti leleteket a Museo e Tenuta Vitivinicola-ban láthajuk, ami 1 km-re fekszik innen és a borászat tulajdonában van.
Anghelu Ruju egész évben nyitva áll a látogatók között, a belépő pedig 2 euró.
